53 éve házasok, ez idő alatt 57 országot jártak be, 268 órát töltöttek levegőben, és több tízezer kilométert zsebeltek be Európában eleinte autóval sátrazva, majd lakókocsival. Szánthó Ferenc és felesége, Julianna mindenről lemondtak, csak hogy utazhassanak: kiadásaikat táblázatban szigorúan megtervezték, soha nem dohányoztak, nem költöttek alkoholra, de még kávéra sem. Ma már nyugdíjas éveiket töltik, de alig várják, hogy novemberben Dubajba repüljenek barátaikkal, és elkészítsék a 10. CEWE FOTÓKÖNYVÜKET.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kunszentmártonban szinte mindenki ismeri Szánthó Ferencet: ő az az ember, aki olyan élvezettel mesél utazásaikról, hogy még azok is kedvet kapnak a világjáráshoz, akik korábban nem mertek repülőre ülni, vagy nyelvtudás híján inkább el sem hagyták az országot, ha nyaralásról volt szó. Nem egyszer csatlakoztak a Szánthó házaspárhoz bátortalan ismerősök, barátok, így volt, hogy Ferenc 35 főre foglalt a kempingben, vagy vett 40 embernek repülőjegyet például.
Ferenc és felesége élete a kilométergyűjtés, e szenvedéllyel pedig két lányukat is „megfertőzték”: babakoruk óta vitték őket mindenhova, egy idő után pedig már az unokákat. Élményeiket CEWE FOTÓKÖNYVEKBEN örökítik meg, már nyolc kemény borítós kötet sorakozik a polcon, amiket örömmel meg is mutattak nekünk.

Karácsonyra kapták az elsőt

Amikor meglátogattuk otthonukban a házaspárt, már az udvaron lapozgatták a fotókönyveket és nosztalgiáztak a nyaralásokról.

A lakókocsis utazás a szívük csücske

A házaspár eddig nyolc fotókönyvet csináltatott, a kilencedik készül a legutóbbi vakációkból. Ferencék nagyon örültek, amikor kollégánk átnyújtott nekik egy 15 ezer forint értékű CEWE ajándékutalványt.
„Naná, hogy ebből is fotókönyv lesz! Novemberben a barátainkkal Dubajba utazunk, az ajándékutalványból fogjuk elkészíteni a 10. fotókönyvünket, nagyon köszönjük!” – mondta boldogan a feleség.

A házaspár tényleg élvezettel mesél a nyaralásokról. Bejárták Ázsiát, Amerikát, hol repülővel, hol hajóval, de Ferenc mégis a lakókocsis képek láttán sóhajtott egy nagyot.
„Emlékszel mennyit gyűjtöttünk erre az Eiffeland lakókocsira?” – nézett rá a feleségére. „Ez volt az álmunk! 12 év alatt amíg megvolt, szinte ebben éltünk. Svájc, Németország, Franciaország, Spanyolország – mennyi helyre elvitt bennünket becsülettel! Igazi szabadságot adott!”

30 nap, 5 ezer km, egy Lada, és két kiskorú gyermek

Ferenc elmesélte, hogy 1969-ben a Körös-parttal és annak vadregényes tájaival kezdődött a kempingezés iránti olthatatlan szeretetük.
„1980-ban vállaltuk be a kis családommal az első nagyobb utat kocsival. Egy Lada 1300-as autóval mentünk a Francia Riviérára. Ekkor egy négyszemélyes sátorral kezdtük a „pályafutásunkat”, konzerveket falatozva. Aztán az ezt követő években meg sem álltunk: Görögország, Törökország jött. 1983-ban nagy előrelépést jelentett, hogy a sátrunkat lecseréltük egy szovjet gyártmányú Szkif nevű sátras utánfutóra. Ez is sátor volt, de már nem a földön aludtunk a gyerekekkel, hanem az utánfutó szétnyitható részén. Beszereztünk hozzá elősátrat, igazán kényelmes volt. Hiába cseréltük le aztán idővel ilyen-olyan lakókocsikra, ezzel a kis „szerelvénnyel” tettük meg eddigi életünk leghosszabb útját. Ausztria, Németország, Franciaország, Spanyolország, felmentünk egészen Baszkföldig, majd le Gibraltárig, ahol áthajóztunk Marokkóba. Ez a közel 30 napos, több mint 5 ezer kilométeres út elképesztő élményekkel gazdagított bennünket, és nagy bátorságra vallott, hiszen egy Ladával voltunk és két kiskorú gyerekkel. Imádtuk!”

Ferencék mindenkit arra buzdítanak, hogy próbálják ki a kempingezést, mert életre szóló élményben lesz részük!
„Aki egyszer megízleli a kempingezés ízét, az nem feledi, az egyszer biztos!”

Ferenc tapasztalatai a CEWE FOTÓKÖNYV szerkesztéséhez:

* Fontos, hogy a képek kronológiai sorrendben legyenek.
* Nyaralásból hazaérve még frissek az élmények, ilyenkor rögtön összeválogatom, hogy mik kerüljenek a fotókönyvbe, és amint lehet, meg is szerkesztem.
* Minél nagyobb a fotókönyv, annál jobb, mert annál nagyobb élmény a nézegetése. Én csak kemény borításút választok.
* Ügyelek arra, hogy egy oldalra ne kerüljön sok fénykép, szerintem az nem mutat.
* Fontosak a képhez írt szövegek, helyszínek és dátumok, mert ahogyan telik az idő, egyre kevésbé fogunk emlékezni a részletekre.
* Tengerparti fotóknál mindig pasztellkék hátteret választok, de a többi oldalon is inkább a visszafogott színeket kedvelem, mert jobban kiemelik a képeket, mint az élénk árnyalatok.
* Nálunk családi program a szerkesztés, a lányommal együtt szoktunk leülni a gép elé. A Fotóvilág programot jónak tartom, különösen, hogy van hozzá útbaigazítás.